Rendkívül sokfajta eszközzel lehet fogelmozdítást végezni. A legegyszerûbb, az általános fogászatban is használható készülékektõl (ld. ferdesík) egészen a legfinomabb mozgatásokra programozott eszközökig nagy a választék. A szakorvos felelõssége az, hogy ezek közül azt, vagy azokat válassza ki, amikkel az adott esetben a legegyszerûbb és leghatékonyabb, mellékhatásoktól mentes módon lehet a fogakat a megfelelõ pozícióba juttatni. A fogak mozgatása úgy történik, hogy valamilyen erõt fejt ki a készülék a fogra. Ez az erõ a fogat döntheti, vagy testesen mozdítja el.
Általában a legegyszerûbb felosztani a fogszabályozó készülékeket aszerint, hogy valamilyen ragasztóval rögzítve vannak a fogakhoz, vagy sem. A nem rögzítetteket kivehetõ fogszabályozó készülékeknek is hívják. Természetesen vannak kombinációk is.

Kivehetõ fogszabályozó készüléket többnyire gyermekkorban használnak, vagy egyszerûbb fogelmozdításokra felnõttkorban. (ld. Gyermekkori fogszabályozás, Felnõttkori fogszabályozás). Ezek a kivehetõ készülékek készülhetnek különálló módon egy-egy állcsontra, de vannak olyanok is, amibe mindkét fogsor beleharap és így fejt ki a fogelõtöréskor hatást a fogakra és az állcsontok növekedésére. A készülékekben lehetnek különbözõ tágító csavarok, rugók a fogak, fogcsoportok, állcsontok mozgatására. Ezek a rugók a fogakat többnyire csak dönteni képesek valamilyen irányban. Jellemzõ kivehetõ készülék a rögzített fogszabályozás után viselendõ un. Helyfenntartó készülék. A kivehetõ készülékek nagy része fogtechnikai laboratóriumban készül a fogminták alapján.
Miután ezek a készülékek mûanyagból készülnek anyagukban színezhetõek a szivárvány minden színében, különféle matricát lehet beléjük tenni, a páciens nevét is bele lehet írni és csillámporok különbözõ árnyalata közül lehet választani. Vannak viszont olyan kivehetõ készülékek, amelyek gyárilag elõkészítettek és méret alapján az orvos választja ki õket. Ilyen a Magyarországon újdonság a kivehetõ fogszabályozó készülékek egy speciális darabja az un. INVISALIGN rendszer. Ez egy speciális laboratóriumi háttérrel elõállított több kivehetõ készülékbõl álló rendszer, amivel bonyolultabb fogelmozdítások is kivitelezhetõek (ld. Láthatatlan fogszabályozás).
A kivehetõ fogszabályozó készülékek érthetõ tulajdonsága az, hogy nagyban függ hatékonyságuk attól, hogy a páciens milyen rendszerességgel és naponta mennyi ideig viseli azokat. Ezeket a készülékeket többnyire éjszaka, vagy éjszaka és néhány nappali órában kell viselni. Vannak persze más elõírások is.

A rögzített fogszabályozó készülékek között is történhet felosztás különbözõ szempontok szerint. Általában viszont elmondható, hogy ezek a készülékek sokkal kifinomultabb fogelmozdításra képesek, mint a hagyományos kivehetõ fogszabályozó készülékek. Vannak készülékek, melyek csak egy állcsont, vagy fogív néhány fogára vannak felhelyezve és vannak olyanok, melyek az összes fogat bevonják. Egy másik felosztás szerint a rögzített elemek lehetnek a fog külsõ ajak, vagy orca felöli felszínén és vannak, amelyek a fog belsõ, nyelv felöli felszínére vannak erõsítve. Azon rendszert, melyben minden elem a nyelv felöl van rögzítve és a teljes fogmozgatás, onnan van irányítva, hívják klasszikusan nyelv felöli, un "lingvál" (angolul lingual) fogszabályozásnak (ld. Láthatatlan fogszabályozás). Ezen felül léteznek olyan fogra rögzített fogszabályozó készülékek is mely nem a klasszikusan ismert elemeket tartalmazzák. Ezek a készülékek elõkezelésként fogíveket tágíthatnak, a fogelõtöréskor helyet tarthatnak fenn a maradófogak számára és egyéb feladatokat végezhetnek.
A rögzített készülékek elemei a zárak, un. "brekettek" (angolul brace, vagy brackett) amiket a fog meghatározott pontjára rögzítenek egy ragasztóval, különbözõ anyagú, rugalmasságú és átmérõjû fogszabályozó ívek, és azok a rögzítõ elemek, amelyek az íveket a zárakban tartják. Ezek a rögzítõ elemek lehetnek pici gumikarikák és fém, ill. teflonnal bevont, fehér fém drótok. A gumikarikák a szivárvány minden színében beszerezhetõk és a fiatalok kedvencei. Vannak köztük sötétben foszforeszkáló gumik is. Ezen felül természetesen sok apró elemet lehet a rendszerhez illeszteni a kezelés során.
A zárak anyaga lehet fém (ez a leggyakrabban használt és legismertebb), de lehet porcelán, vagy mûanyag, amely brekettek kevésbé feltûnõvé teszik a fogszabályozó készüléket. (ld. Esztétikus fogszabályozás). Van un. arany, vagy aranyozott fogszabályozó zár, amihez aranyozott íveket is lehet használni, olyanoknak akik ékszerként viselik fogszabályozójukat. Létezik már olyan mûanyag fogszabályozó készülék, amely sötétben foszforeszkál is. A készülékek alakja is lehet különbözõ attól függõen, hogy milyen cég termékérõl és milyen fogszabályozási iskola szerinti rendszerrõl van szó. A készülék anyagát az orvos a páciens egyetértésében választja ki, az viszont, hogy milyen alakú készülékek, milyen információval kerülnek felhasználásra az orvos képzésétõl, és szokásaitól függ. Ezek a fogszabályozó anyagok többnyire vezetõ nyugat-európai, vagy amerikai gyártók termékei, a legtöbbjükkel, a helyesen végigvezetett kezeléssel maximálisan el lehet érni kívánt eredményt.

Mind a kivehetõ, mind a rögzített fogszabályozó készülékekhez különbözõ kiegészítõ elemet lehet illeszteni.