A gyermekkori fogszabályozás sajátossága a fejlõdõ, növekedésben levõ környezet. Ezen felül az, hogy a kezelések egy jelentõs része olyan korban kezdõdik, amikor még egyaránt vannak tejfogak és maradófogak a szájban. Létezik egy téves elképzelés, miszerint fogszabályozást csak akkor lehet elkezdeni, miután a gyermek leváltotta összes tejfogát. Ellenkezõleg, minél korábban lehet beavatkozni és a fejlõdést és fogváltást helyes irányba állítani, annál nagyobb eséllyel lehet a késõbbi foghúzás veszélyét elkerülni és a stabil végeredményt biztosítani (ld. stabilitás). Ebben a korban többnyire kivehetõ fogszabályozó készüléket alkalmaznak, de egyaránt lehet különbözõ típusú rögzített készüléket is alkalmazni. Cél az állcsontok helyes fejlõdési irányának és ütemének beállítása és a fogváltás irányítása a maradófogak fogelõtörésének befolyásolásával. Ki lehet használni azt a tényt, hogy az oldalsó tejfogak szélesebbek, mint az alattuk fejlõdõ maradófogak. Elõfordul, hogy több készülék követi egymást és az is lehetséges, hogy vannak "pihenõszakaszok" egyes aktív idõszakok között. Az esetek egy jelentõs részében a fogváltás után a teljes, tökéletes fogbeállítást rögzített fogszabályozással fejezik be. Viszont nem mindegy, hogy ez a rögzített szabályozási idõszak mennyire intenzív (pl. kell-e fogat húzni?), ill. mennyi ideig tart. A gyermekkori, vegyesfogazati kezelée jelentõsége az, hogy meg lehet elõzni a késõbbi intenzívebb kezeléseket.