A késõi stabilitás szempontjából a minél fiatalabb korban kezdett kezelés a cél. Tehát az egyik szempont a kezelés kezdetének a megítélésében, hogy a felvilágosítást és a korai szûréseket kiterjesszük és lehetõség szerint a gyerekeket már 4 éves koruk tájékán lássa szakorvos. Dacára a magyarországi aránylag jól szervezett fogászati ellenõrzéseknek még mindig sok korai rendellenesség marad feltáratlanul. Az ilyen kiskori eltérések korrigálása (nagyon korai kezelések) rövid kezeléssel megelõzhetne késõbbi sokkal súlyosabb elváltozást, ráadásul annak kezelése hosszabb és intenzívebb is lenne. Ez tehát nem azt jelenti, hogy már a szegény gyereket 4 éves korától egészen a fogváltás végéig kezelni, és sûrûn ellenõrizni kéne. Ha tényleg szükség van ilyen nagyon korai kezelésre, az néhány rövid hónapig tart, és valószínûleg helyreállítható így a helyes növekedési ütem és izomegyensúly és késõbbiekben csak a féléves ellenõrzés szükséges.
Van egy másik szempont, ha egy késõbbi korban kerülhet egy rendellenesség ellátásra. Ilyenkor úgy kell a kezelés kezdeti idõpontját, és teljes hosszát meghatározni, hogy az a lehetõ legrövidebb legyen, ami alatt minden
feladat megoldható. Ez lényeges a kezelés potenciális mellékhatásainak (ld. veszélyek) elkerülése miatt és azért is, hogy a páciens együttmûködését még ne veszítse el.