A köztudott, rágásban betöltött szerepén felül a fogak jelentõsen határozzák meg a hangképzést. Nem lebecsülendõ szociális szempont az egészséges, szép mosoly esztétikájának önbecsülésre való hatása, amely alapvetõen befolyásolja boldogulásunkat a társadalomban. A szabályos fogazat természetesen jobban tisztítható is. Kevéssé köztudott viszont a fogazat harapáson keresztül kifejtett szerepe, ami rendkívül fontos a rágószerv helyes mûködéséhez és általános egészségünk szempontjából.

A rágószerv és funkciója

A rágószerv az a tágabb értelemben vett anatómiai és élettani-funkcionális egység, amely a rágásban és az állcsontok beszéd, nyelés és nyugalmi helyzetében töltenek meghatározott szerepet. Részei a fogakon kívül a fogakat tartó csont és íny, az állcsontok (alsó és felsõ), az állkapoccsont és a koponya közötti kétoldali állkapocsízületek, a rágóizmok, és az azoktól nehezen elválasztható bõr, és nyálkahártya, amelyekben például többek között a környezõ szöveteket ellátó egyes idegek és erek is futnak. Természetesen itt is, mint bárhol az emberi test más részein ez a rágószervi egység a test egyéb részitõl nem elhatárolható, azokkal összefüggésben mûködik.
A rágás és alapvetõen az állkapocscsont mûködése és helyzete egy bonyolult idegileg szabályozott rendkívül kifinomult mechanizmus. Különlegesség a test egyéb részeivel szemben, hogy két csont (koponyacsont és állkapocscsont) nem egy, hanem kettõ (kétoldali) ízülettel kapcsolódik egymáshoz. Jelentõsége az, hogy az egész rendszer rendkívül érzékeny a kétoldali kiegyensúlyozott izommûködésre. Az alsó és felsõ fogak záródása határozza meg a harapáskor, vagy nyeléskor az állkapocscsont zárópozícióját. Amennyiben a fogsorokban valamilyen szabálytalanság-aránytalanság alakul ki (fogtorlódás, tömés, vagy foghiány, fogpótlás) miatt, az befolyással lehet az egész rágószervi mûködésre.
Az esetleg felborult mûködési rend egyfajta stresszhelyzetet eredményezhet a rendszerben. Kialakulhatnak olyan kényszermozgások, melyek a fogakat vagy a rágószerv egyéb részeit a késõbbiekben károsíthatják. Ezek a mozgások többnyire az éjszakai fogcsikorgatás, fogszorítás, vagy a nyelvlökéses nyelés, mely során a nyelv minden nyeléskor a metszõfogak belsõ felszínének szorul. Ezek a mozgások nagyon nagy erõt közvetítenek és egyes fogakat, fogcsoportokat túlterhelhetnek. A mai szakirodalom a felborult rágószervi mûködés lehetséges következményihez sorolja a következõ problémákat:
- fogcsikorgatás, fogszorítás, nyelvlökéses nyelés
- fogkopások a fogak rágófelszínén, de akár a fogak nyakán is
- a fogágy sorvadása tartós gyulladása (járulékos ok a gyulladást okozó lepedék mellett)
- rágóizomgörcsök, fáradások
- a fogak késõi (felnõttkori), más okból nem indokolt elmozdulása, rések nyílása a fogak között
- állkapocsízületi problémák, fájdalom, kattogás, egyéb zajok
- arcfájdalmak
- bizonyos fejfájások
- fülfájdalom, fülzúgás
- nyakmerevedés, izomfájdalom

Ezeken felül akár a test bizonyos távolabbi pontjain is problémák merülhetnek fel, amelyek összefüggésbe hozhatók a rágószerv diszharmonikus mûködésével.