A fogszabályozás egy orvosi beavatkozás, ami arra irányul, hogy a már kialakult, funkciójában károsodott rágószervet újra harmónikus állapotban hozza (ld. fogszabályozás célja). Ennek érdekében a fogakat és az állcsontokat a biológiai és egyéni sajátosságok figyelembevételével úgy tervezi, meg, hogy a legszükségesebb, de legminimálisabb mozgatás történjen, ami még a kitûzött célok eléréséhez kell. A kezelés módját, eszközét, kezdetének idejét és idõtartamát, valamint az alkalmazott készülék típusát úgy kell megtervezni, hogy elkerüljük a fogak és állcsontok felesleges igénybevételét, megterhelését. Ebbõl is következik milyen jelentõs a részletes kezelési terv készítése.
A fogak mozgatásakor a fogakat tartó csontszerkezet átalakul. Ez egy kontrolállt folyamat mindaddig, amíg a felkészült orvos betartja az erõk adagolásának törvényszerûségeit, és nem elhanyagolható módon az orvosnak lehetõsége van a folyamatos kontrollra, azaz a páciens rendszeresen megjelenik az ellenõrzéseken. (Ld. Együttmûködés az orvos és a páciens között)
Mindezek után azért el lehet és kell mondani, hogy a fogszabályozás egy kimunkált technológia, ami során a fogat érõ veszélyek száma csekély. Amire figyelni kell és amit tudni érdemes azok a következõk:

- A fogszabályozó készülék (és ezt különösen ki kell hangsúlyozni a ragasztott fogszabályozókra) nem károsítja fogakat. A ragasztórendszereket úgy kísérletezték ki, hogy a készülék a fog károsodása nélkül legyen eltávolítható. Persze ennek következtében elõfordulhat, hogy a ragasztó a kezelés során elenged, de azt könnyen korrigálni lehet. Így annak levételekor a fogból nem törik le semmi. Ugyancsak a készülék nem dörzsöl és más módon sem okoz fogszuvasodást. Természetesen a kezelés során a fogmosásnak nagyon jelentõs a szerepe. A ragasztott készülékek aránylag közel kerülhetnek a fogínyhez, de egyébként is, a készülékre is rakódhat lepedék. Tehát amennyibe a páciens nem tartja a be a fogmosásra vonatkozó feladatait, úgy idõvel fogszuvasodás, vagy ínygyulladás alakulhat ki. Ki kell hangsúlyozni viszont, hogy ez csakis a nem megfelelõ együttmûködés következménye és nem a fogszabályozó készülék hatása. Szerencsére a világon a páciensek túlnyomó többségénél nem alakul ki ilyen következmény.
- A fogszabályozás során ugyan nagyon ritkán, de felléphet egy olyan állapot, amit gyökérfelszívódásnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy a röntgenen a fog korábbi hegyes gyökércsúcsa letompultabbnak és rövidebbnek látszik. Ezt nem kíséri semmilyen fájdalom és a fog rögzülése sem változik, tehát csak röntgenen észlelhetõ. Amennyiben ez a folyamat elõrehalad érdemes a kezelést lerövidíteni. Ez a változás ezután leáll és a fog ilyen formában funkcionálhat tovább. Tehát rendkívül fontos a folyamatos ellenõrzés, amibe a félévenkénti röntgenfelvétel is beletartozik a kezelés során. Ez a változás felnõtteknél gyakoribb és a fogcsikorgatás fogszorítás is hozzájárulhat kialakulásához.
- A leggyakoribb kérdés, hogy az elért eredmény mennyire marad tartós (ld. stabilitás). Ennek három összetevõje van. Vannak olyan fogállások (pl. tengelyük körül elfordult fogak) vagy fogcsoportok (különösen az alsó metszõfogak) ahol kifejezettebb a visszaalakulásra való hajlam. A másik, hogy a kezelés során lehetõleg csak biológiailag tolerálható mozgatások történjenek, és jól legyen megtervezve a helybenntartás. Harmadig pedig az, hogy a helybenntartás során is együttmûködjön a páciens az orvossal (viselje a készüléket).
- A kezelés során ritkán elõfordulhat, hogy a fogak körül az íny kissé visszahúzódik. Ez különösen az alsó metszõfogakra jellemzõ, de akár a felsõ oldalsó fogaknál is megtörténhet. Van hasonló folyamat fogszabályozás nélkül is, tehát ez nem direkt fogszabályozási következmény, legfeljebb azt kissé sietteti. Jelentõsége az esetek nagy részében maximum esztétikai esetleg átmenetileg a fognyak érzékennyé válhat hidegre-melegre. Az érzékenység korrigálható, amennyiben azt a páciens akarja az esztétika is helyreállítható speciális módon.