Ez mai fogászat, fogszabályozás egyik legellentmondásosabb és legizgalmasabb területe.
Sok elmélet vitázik a különbözõ összefüggéseken, sõt nagyon sok határterület vizsgálja a kérdést.

A kérdés, pedig az, hogy a test fej-nyak régiójában elõforduló problémák hogyan függenek össze és ebbe az összefüggésbe milyen módon illeszthetõ az állkapcsok, állkapocsízületek szerepe, vagy a fogsorok érintkezése.

Nagyon sok probléma esik ebben a vizsgálati körbe. Különbözõ arctáji fájdalmak, fejfájások, migrén, izomgörcsök, izomfájdalmak, egyes nem azonosítható fül, de ugyanúgy szemproblémák, arcduzzanatok, állkapocsfájdalmak, állkapocs ízületi kattogások, mozgáskorlátozottságok, kiakadások. Ugyanígy a fogak szintjén bizonytalan fog-fájdalmak, fogágy-problémák, ínyvisszahúzódások, fognyaki kopások, fogcsikorgatás, fogszorítás, felnõttkorban bekövetkezõ fogelmozdulások.

Tehát nagyon sok probléma, még annál is több, amit itt felsoroltunk. A kérdés az összefüggés ezek között, -az okok megkeresése.
Ezeket a tüneteket, tünetcsoportokat országonként, iskolánként máshova sorolják, más terület foglalkozik vele. Az ok, amiért ezen a helyen mi is tárgyaljuk ezt a témakört a következõ:

Megítélésünk szerint nagyon sok embert érint ez a probléma valamilyen szinten, és ugyancsak elmondhatjuk, hogy miután a fogak érintkezésének lehet valamilyen köze a probléma kialakulásához, fennmaradásához, szükséges a fogászati, fogszabályozási kezeléseknél erre a témakörre figyelemmel lenni.

Az más kérdés, hogy a mai napig nem tisztázott, hogy a fogsorok érintkezése mekkora súllyal vesz részt a problémák kialakulásában.
A mai szakmai közfelfogás az, hogy ez a problémakör egy több tényezõ összejátszásából kialakuló tünet együttes. Ezek között a tényezõk között ugyanúgy szerepelhet a stressz, egyéni hajlam, rossz szokások, fejlõdési rendellenességek, csakúgy, mint pl. a fogak hiánya, rossz elõtörése és az abból kialakult a helytelen fogsor-érintkezés, azaz a harapás.

Miután a problémakör kialakulásában sincs konszenzus szakmailag, ezért a kezelés is különbözhet országonként, iskolánként. Így különbözõ szakmai területek foglalkoznak a témával. Pl. az USA-ban un. arctáji fájdalom-központok, máshol gnatológusok, vagy un. "craniomandibuláris", TMI (temporamandibuláris ízület), TMD (temporomandibuláris disz-funkció), specialisták kezelik az ilyen pácienseket.

Különbözõ kezelések jöhetnek szóba az aktuális tünetek függvényében, nem kevésszer egyfajta team-kezelés keretein belül- figyelembe a probléma több tényezõs hátterét. Tény, hogy a stressz a legtöbb esetben, a háttérben van, tehát annak relaxációs, vagy esetleg gyógyszeres megközelítése része lehet a sikeres kezelésnek. Ugyanígy, arcfájdalmaknál termoterápia, neurálterápia, gyógyszeres kezelések, különbözõ izom és ízületi problémáknál, masszázsok egyéb mozgásszervi kúrák jöhetnek számításba.

A fogazat problémakör sematikus kialakulásában a következõ módon jöhet szóba.
Amennyiben a fogsorokban valamilyen szabálytalanság, -aránytalanság alakul ki (fogtorlódás, tömés, vagy foghiány, fogpótlás) miatt, az befolyással lehet az egész rágószervi mûködésre a fogsorok érintkezésének megváltoztatása által. Ez a megváltozott érintkezés kihathat a kétoldali izomzat mûködésére, felborítva a korábbi harmonikus izom és idegi mechanizmusokat. Ez a felborult mûködési rend egyfajta stressz-helyzetet eredményezhet a rendszerben. Kialakulhatnak olyan kényszermozgások, melyek a fogakat vagy a rágószerv egyéb részeit a késõbbiekben károsíthatják. Ezek a mozgások többnyire az éjszakai fogcsikorgatás, fogszorítás, vagy a nyelvlökéses nyelés, mely során a nyelv minden nyeléskor a metszõfogak belsõ felszínének szorul. Természetesen ez a stressz, amint írtuk jöhet más okokból is, ugyanazzal a végeredménnyel, -fogszorítással, fogcsikorgatással. Ezek a mozgások nagyon nagy erõt közvetítenek, és ami még nagyon fontos, a napi rágásnál sokkal hosszabb ideig mûködnek.
Ezek az erõk aztán az egyéni érzékenységtõl függõen okozhatnak, pl. problémákat fejfájások szintjén, de a fogak, fogágy, állkapocsízület és más-más területek ugyanígy érintve lehetnek.
Ezeken felül akár a test bizonyos távolabbi pontjain is problémák merülhetnek fel, amelyek összefüggésbe hozhatók a rágószerv diszharmonikus mûködésével.

A kezelés a fogászat szintjén a következõ lehet:
Nagyon sokat alkalmazott eszköz az un. harapás-emelõ készülék. Rendkívül sokfajta készülék jöhet szóba ez ügyben, az egészen egyszerû un. harapás-emelõ síntõl a kifinomultabb síneken keresztül az egyik legújabb készülékig az un. NTI (NTI TSS) készülékig. Céljuk hasonló, azaz a többnyire éjszaka viseléssel megakadályozni a fogak egymásnak feszülését és annak káros hatásainak kialakulását. Fontos továbbá lehetõség szerint a fogsorok érintkezését úgy beállítani, hogy az állcsontok, és ennél fogva az állkapocsízületek térbeli viszonya stabil legyen. Ennek már a fogszabályozási kezelésre, kezelés tervezésére is kihatása lehet.

Ezen felül sok kiegészítõ orvosi, természetgyógyászai terápia lehet hasznos kiegészítõ, úgy, mint a homeopátia, lágylézer-terápia, masszázsok, Tradícionális Kínai Gyógyászat, kineziológia.