|
Az első lépés általában egy konzultáció.
Ez az a találkozó, amikor a páciens először kap ismertetést arról, hogy egyáltalán kell-e abban a növekedési korban fogszabályozót kapnia, esetleg érdemesebb várni, vagy problémáját nem csak, esetleg egyáltalán nem fogszabályozás hivatott megoldani. Ekkor kaphat a páciens, ismertetőt a különböző lehetőségekről, a fogszabályozás céljairól egy általános ismertető formájában. Egy fogszabályozási rendelést általában a páciens vagy azért keresi fel, mert valamilyen esztétikai problémája van, vagy esetleg olyan panasza, ami összefüggésbe hozható fogai állásával, de sokszor, más fogorvosok beutalásával keresnek fogszabályozó szakembert.
Az első lépést követi a kezelési terv kialakítása.
Ennek során először különböző vizsgálatok jöhetnek szóba. Ezeknek a vizsgálatoknak az a célja, hogy az adott páciens, adott fogállásának összes, mélyebb összetevőjét feltárja, ami az egyéni kezelési tervhez szükséges. Fontos a fogak állapota, a növekedés szakaszának meghatározása, a fogágy állapota és még sok értékes információ. Ilyen vizsgálatok, a különböző röntgenfelvételek a fogakról, állcsontokról, sőt a növekedés meghatározására akár egy kéz-csukló röntgen is szóba jöhet. lenyomatok, amiknek segítségével a helyviszonyok tanulmányozhatók, fotók, a szájról, az arcról, de más kiegészítő vizsgálatok is felmerülhetnek, például az állkapocsízület állapotának felmérésére. Orvosonként és rendelőnként különbözhet, hogy hol, milyen típusú vizsgálatokat tartanak szükségesnek.
Ezek alapján a vizsgálatok alapján határozza meg a szakorvos a kezelés menetét, a készülék(ek) típusát, a kezelés hosszát és a kezelés árát.
A következő lépés a fogszabályozó készülék elkészítése, illetve a felhelyezés előkészítése.
Nagyon sok fajta készülék van. Azok a készülékek, amelyek laboratóriumi előkészítést igényelnek, általában újabb fog-lenyomat alapján kerülnek kialakításra. Ilyenkor a korábbi, un., tanulmányi lenyomaton felül, a szakorvos vesz egy újabb lenyomatot, amit elküld a fogtechnikai laboratóriumba. Mellékeli azokat az információkat, instrukciókat, amik alapján a készülék elkészül. Ez az információ lehet egy lap, de vannak készülékek, amikhez komplett dokumentációt küldenek a röntgenekkel, tervekkel.
A rögzített készülékek egy része is lehet fogtechnikai laboratóriumban előkészítve. Mindenesetre, különösen a rögzített fogszabályozó készülékek esetén különböző előkészítések jöhetnek szóba.
Alapvetően a rossz fogak ellátása. Fogtisztítás. Olyan fogak egymástól való ideiglenes elszeparálása, amelyekre majd a készülék részeként gyűrű kerül. Ugyanis a leggyakrabban alkalmazott rögzített fogszabályozó készülékek a hátsó, nagyőrlő fogakon gyűrűket tartalmaz. Ezek a fog kerületét körülvevő, vékony, fém palástok. Ugyan elég vékonyak, de miután a hátsó fogak (is) szoros kontaktussal érintkeznek egymással, a készülék ragasztása előtt néhány nappal egy pici gumit (szeparáló gumikarikákat) helyeznek a fogak közé, amik a fogakat egy picit eltávolítják egymástól. Így a ragasztáskor nem kell ezeket a gyűrűket a szoros kontakt-pontokon keresztül feszíteni.
A készülék átadásakor az orvos ellátja a pácienst instrukciókkal a készülék kezelése, ápolása ügyében és felkészíti az esetleges kellemetlenségekre.
Ezt követően elindul a rendszeres ellenőrzések és kezelések folyamata.
A fogszabályozás hosszú folyamat. Hónapok, évek alatt mozdulnak a fogak a megfelelő helyre. Ez alatt az idő alatt rendszeres ellenőrzés, a készülék kontrollja, cseréje szükséges. A készülék típusától és az adott kezelési szakasztól függően egy, kettő, három, de akár hat, hét is lehet a visszarendelés ideje. Ekkor a szakorvos kicseréli az aktív elemeket, ellenőrzi, hogy a kezelés a megfelelő irányba halad-e és nem utolsó sorban leellenőrzi a páciens együttműködését.
Az aktív kezelési idő alatt ugyanis a páciensnek a fogakat ugyanúgy tisztán kell tartania, jól felfogott saját érdekében. Ezen felül, a készülék típusától és a száj-higiénétől függően rendszeres professzionális tisztítás is javasolt három, illetve hat-havonta.
A kezelés alatt köztes diagnózis és készülhet, amit röntgenfelvételek, lenyomatok és esetleg más vizsgálatok alapoznak meg.
Az Aktív kezelés lezáródásakor eltávolításra kerül a fogszabályozó készülék
Azaz, lezárul az a kezelési szakasz, amelyik addig aktívan mozgatta a fogakat, illetve az állcsontok mozgatását befolyásolta. Ezután, kell, hogy következzen az a "kezelési" szakasz, ami a fogak tartós helybennmaradását biztosítja. Ugyanis az aktív kezelés végén látható fogállás instabil, azaz nagyon könnyen visszaalakulhat valamilyen formában. Tehát, egy meghatározott ideig a fogakat helyben kell tartani a következő szakaszt helybenntartási, retenciós szakasznak nevezik.
Ugyanakkor, a levétel idejében természetesen letisztítják a fogakat és dokumentálják a végeredményt, röntgen, lenyomat, esetleg más kiegészítő dokumentatív formában.
A helybenntartás ideje függ az aktív kezelés idejétől, az elvégzett fogmozgatások nagyságától, irányától. Ideje lehet másfél év, de akár több év, de vannak olyan esetek, ahol bizonyos fogakat az élet végéig helyben kell tartani. A helybenntartási folyamatot is meg kell tervezni. A helybenntartás eszköze különféle lehet. Lehet helybenntartó eszköz egy olyan, korábban aktív kivehető fogszabályozó készülék, amit már nem aktiválnak tovább. A rögzített készülékek után is szoktak különböző kivehető helybenntartó készülékeket készíteni. Vannak viszont rögzített helybenntartó készülékek. Ezek többnyire vékonyka drótok, amik a fogak nyelv felöli felszínén (láthatatlan) módon kötnek össze fogakat, megakadályozva az elmozdulást.
A páciensre a helybenntartás ideje alatt is hárul feladat: ezeket a retenciós készülékeket viselni kell, az orvos utasításának megfelelően és meg kell rendszeresen jelenni az ellenőrzéseken.
|
|
